Szeretettel üdvözlöm a kedves olvasókat!
Csak pár napja, hogy Los Santosba érkeztem, melyet néhányan a lehetőségek, néhányak a bűn városának neveznek. Amíg a New Yorki újságnál dolgoztam rendszerint vadásztam a témák után. Rengeteg pénzbe, időbe és nem kevés áldozatba telt, mire fülembe jutottak figyelmet érdemlő információk. Ahogyan a cikk címe, illetve tartalma is ábrázolja Los Santos-ban elég eltölteni egy átlagos napot, és máris első kézből tapasztalom mennyivel másabb itt a helyzet. Korábban már írtam  Mirror Park állapotáról, de úgy veszem észre a belváros sem különbözik. Ahogy említettem, egy átlagos napnak indult. Elterveztem, hogy a meghírdetett Car Meet-re ellátogatok, pár képet és jó élményeket szerzek. Nem életem legjobb autós élménye volt annyi szent. A parkolóház tetejére érve szembesültem vele, hogy igencsak kevesen látogatták az eseményt. 

A kevés résztvevőn felül a szervezőket sem igazán tudtam elérni. Tulajdonképpen nem csak én, de nagyon mások sem tudták ki a szervező. Mivel a szervezőket nem sikerült megtalálni, így gondoltam lövök pár képet az autókról, hiszen azokat mindenki szereti. Nos természetesen voltak akiknek ez nem tetszett. Felszólítottak, hogy ne fotózzak, és töröljem a róluk készült képeket. Már már fenyegetve éreztem magam, de milyen újságíró lennék, ha nem töröltem volna? Természetesen megtettem.
A feszültség és az aggodalom túlcsordul az emberekben, még az ilyen barátságos eseményeken is. Ennek ellenére remek élmény volt. Láthattam csodaszép járgányokat, remek driftelőket, lletve sikerült lencsevégre kapni pár remek járművet, sőt volt aki maga kérte, hogy lőjek pár képet. Ezeket alább meg is tekinthetik.

Az este csak ilyenkor indult be. A résztvevők nagy része távozott mikor rendőrök jelentek meg a helyszínen. Az okát nem sikerült kideríteni, szinte az utolsó ember távozásáig a helyszínen tevékenykedtek.

Távozva a helyszínről több bárban megfordultam az este. Helyszíneket diekt nem fogok említeni. Az egyik bárban két lengén öltözött, csinos fiatal hölgy társaságába keveredtem. Nem telt el sok idő és máris droggal kínáltak. Pár perc elteltével, mire feleszméltem rajtam kívül szintén másik 3 csávót környékeztek meg, és potenciális vevőként tekintettek rájuk. Zseniális, egyben felháborító, hogy a női vonzerőt íly módon használják ki az üzletek folyékonysága érdekében. Ahogy a cím is mutatja: "Nem kell keresni, úgy is megtalál." Pár ital és pár kedves szó után ki tudna ellenállni egy ilyen ajánlatnak?
Később távozva a helyszínről egy másik bárba csöppentem, ahol pillanatokon belül újabban megkörnyékeztek, mondanom sem kell, hogy ismét drogot próbáltak eladni. Körülbelül a harmincas éveiben járó latino férfi. Beszélgetésbe eredtünk, szó szót követett és pár kérdés után elém is tárta az anyagot. 
"Nem kérsz?" - Kérdezte.
Majd nemsokkal ezután közölte, hogy több is van nála, ha fel szeretnék pörögni. Pár száz dollárokért kínálgatta az anyagot. Szürreális számomra, hogy milyen könnyedén hozzáférhet az ember tulajdonképpen bármihez, amit csak szeretne. Los Santos minden utcáján megtalálhatóak az illegális kábítószerek. A hatóságoknak ideje lenne lépni ezek ellen. Na de ha már hatóságoknál tartunk. Az egyik bár előtt, melyből épp távozni készültem két kissebb társaság láthatóan egymásnak feszült. 
A Sheriffség az esettől körülbelül harminc méterre, éppen tevékenykedett. Testközelből nézték végig az esetet, ám tehetetlenek voltak. A kedélyek nehezen, de csillapodtak, és mindkét társaság távozott. A Sheriffek próbáltak intézkedni ezután. A jelen lévők közül többeket, valamint engem is kikérdeztek. Miután legjobb tudomásom szerint válaszoltam, elindultam haza. Az úton figyelmes lettem egy az úton keresztbe álló villogó rendőrautóra, illetve egy földön heverő személyre. Azonnal megálltam. Polgári kötelességemnek tartottam, hogy amennyiben tudok, segétkezzek elsősegélyt nyújtani. De nem tudtam, hogy Los Santosban már ez is bűn. Az egyik intézkedő deputy rámkiáltott:
"Mit akar itt? Menjen már tovább!"
Miután elmondtam neki miért is álltam meg, közölte, hogy csak hátráltatom, hajtsak tovább. 
De nem ő volt az egyetlen, akinem nem tetszett aznap este a búrám. Egy afroamerikai férfi quaddal megállt mellettem. Már láttam az arcát aznap, egyszer már megkérdezte mi a fenét csinálok? Talán a barátait fotóztam, ezért lehetett rám annyira ideges. Szóváltásba elegyedtünk, mikoris közölte velem, hogy olyan vagyok, idézem:
 "Mint egy kullancs. Nem is, mint egy nulla. Csak nehogy a végén Hulla legyen belőled"
Kifejezve nem tetszését távozása előtt a négykerekűn felállva rúgást mért a mellkasomra.

Remélhetőleg törés és egyéb komolyabb sérülés nélkül megúsztam. 
Ahogy már elhangzott párszor a cikkben: Los Santosban nem kell keresni sem a bűnt, sem a bajt, megtalál és bekebelez.
Köszönöm az olvasóknak a cikkre szánt időt.
További kellemes és bűnözésmentes napot Los Santos lakóinak, én River voltam.